Podstrony
|
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
miért, azt majd késQbb elmondom. Marianne könnyes szemmel nyújtotta felé a kezét. Igen, ez így lesz a legjobb. Akkor legyünk igaz barátok! Akarja? A férfi megcsókolta a kezét. Az igaz barátságra szólt kedvesen. A nQ bólintott. És most menjen, kedves barátom! Nincs rá szükség, hogy egyedül találjanak itt minket. Diesterfeld úr csodálatra méltó figyelmet szentel önnek, nem hagyná ki egy kis pletykálás lehetQségét, ha együtt látna bennünket. Ressdorf azonnal eleget tett a kérésének, és kisietett a szobából. A nQ mosolyogva nézett utána, majd mélyet sóhajtott. Azt hiszem, öregszem! Ha egy nQ elkezd lemondani a saját kívánságairól más boldogsága érdekében, az bizony intQ jel. Vagy esetleg van bennem elég erQ, hogy önzetlen legyek, önzetlen, akár egy anya? Kellemes borzongás futott át rajta, majd kezét szorosan összekulcsolta. VIII. A születésnapi ünnepély alkalmából Wollin nagyszámú vendégseregnek nyitotta meg a kapuit. A meghívottak már kora délután a kertben és a teraszon gyülekeztek, este pedig fényes bált rendeztek. Kurt Limbach ilyenkor mindig úgy ujjongott, akár egy kisfiú, és valami Qsi, gyermekien ártatlan érzés kerítette a hatalmába. Itt volt ez a gazdag ember, aki mindent megengedhetett magának, és a legkisebb ajándéknak is örült, ha szeretettel választották ki neki. Már kora reggel majd kiugrott a bQrébQl, amikor Marianne és Käthe megajándékozta. A festménnyel körberohant az egész házban, a legjobb helyet akarta neki megtalálni. Saját kezqleg verte be a szöget a falba, amikor végre eldöntötte, hogy a dolgozószobájában akasztja fel. Käthének még rengeteg tennivalója akadt, így reggeli után magára hagyta a házaspárt. Marianne a díványon feküdt, férje mellette ült, és a kezét simogatta. Kicsit sápadtnak látszol, kedvesem. Jól vagy? Az asszony félig felemelkedett fektében, és hosszan, rejtélyesen nézett a szemébe. Igen, jól vagyok, Kurt, csak egy kicsit fáradtnak érzem magam. Az utóbbi néhány éjszaka nem sokat aludtam. A férfi megijedt. És ezt csak most tudom meg? Nem ilyennek ismerlek. Nehogy beteg legyél nekem! Az asszony mosolygott, és úgy elpirult, mint egy szende kislány. Nem, nem, nyugodj meg! Talán az örömtQl nem tudtam aludni. Valami nyomja a szívemet, Kurt, és pont ma akartam neked elmondani, a születésnapodon. Meglepetésnek szántam. A férfi várakozóan nézett rá. Marianne, drágám, szörnyen kíváncsivá teszel. Mondd gyorsan, látom rajtad, hogy valami jó hírt akarsz velem közölni, és az utóbbi idQben olyan szokatlanul kedves voltál hozzám. Tehát hadd halljam! Az asszony kinyújtotta felé a kezét, a férfi fejét magához húzva odaszorította égQ arcát. Hatalmas könnycseppek peregtek a szemébQl, és ezt suttogta: Kurt, drága Kurt, egy év múlva, ha Isten is úgy akarja, nem leszünk többé egyedül. Tavasszal kisbabánk születik. A nagy, erQs férfi szinte megbénult az örömtQl. Hatalmas sóhaj szakadt ki a mellkasából, miközben némán szorította magához szépséges feleségét. Az asszony érezte, hogy a férje reszket, s ekkor valami forró a kezére hullott. Egy könnycsepp volt. Drágám suttogta megindultan. Melyik asszony tudná nyugodt lélekkel nézni, hogy a férje szemébQl könny pereg? Limbach hirtelen felkapta. Ujjongó féktelenségét visszafogva, szelíden, mint egy gyereket, körbevitte a szobában, csókjaival becézgette, de még mindig egy hang nélkül. Végül óvatosan újra letette. Ekkor végre feltörtek belQle a szavak. Marianne, drága Marianne, túl szqk most nekem ez a ház. Ekkora boldogságot, szeretett hitvesem! Ki kell mennem a friss levegQre, ne ijedj meg, ha egy kissé vad leszek, csak várj itt néhány percig, visszajövök mindjárt. Megcsókolta az asszonyt, és kirohant a szabadba. A pázsit közepén megállt, és akkorát rikkantott, hogy még a szolgák is kíváncsian néztek ki az ablakon. Käthe is elQjött a bálterembQl, ahol éppen foglalatoskodott. Istenem, Kurt, mi történt? Miért ordibálsz ennyire? kérdezte félig nevetve, félig ijedten. A férfi sógornQje felé fordította örömtQl ragyogó tekintetét. Tudod, nagyon boldog vagyok, hogy születésnapom van! kiáltotta neki. A cselédek nevetve folytatták munkájukat, és Käthe is boldogan kacagott fel. Kurt, ha nem lennél, téged ki kellene találni mondta fejcsóválva. A férfi nagy léptekkel odarohant hozzá, megfogta a vállát, és addig forgatta körbe-körbe, míg a lány teljesen elvesztette az egyensúlyát. Könyörülj, kérlek! Elment az eszed? nyögött fel. Limbach mélyet sóhajtott, és boldogságtól sugárzó arccal nézett rá. Te lány! Van valami különleges kívánságod? Mondd csak el, máris teljesítem. Nem nekem van a születésnapom. De nekem igen. És még milyen! Áruld el, mit szeretnél, ma az egész világgal jót akarok tenni, s veled kezdem. Akkor légy olyan kedves, és engedj el! Még rengeteg dolgom van. Kurt megcsókolta. Akkor fuss, kislány! És ha legközelebb Berlinbe utazom, elmegyek egy ékszerészhez, és a legcsinosabb dolgot, amit ott találok, elhozom neked. De most ne tarts fel tovább, vissza kell mennem a drága feleségemhez. Nem én tartalak fel téged, hanem te engem, te bolond! A férfi még egy nagyot kurjantott, és átrohant a teraszon, vissza a hitveséhez. Így ni, egy kicsit levegQztem. Azt hittem, megfulladok az örömtQl. Marianne elsírta magát. Férje boldogsága elárulta neki, mennyire vágyott egy gyermekre. Kurt ijedten csókolta le a könnyeit.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
zanotowane.pldoc.pisz.plpdf.pisz.plkskarol.keep.pl
|