image Strona poczÂątkowa       image Ecma 262       image balladyna_2       image chili600       image Zenczak 2       image Hobbit       

Podstrony

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

miért, azt majd késQbb elmondom.
Marianne könnyes szemmel nyújtotta felé a kezét.
 Igen, ez így lesz a legjobb. Akkor legyünk igaz barátok! Akarja?
A férfi megcsókolta a kezét.
 Az igaz barátságra  szólt kedvesen.
A nQ bólintott.
 És most menjen, kedves barátom! Nincs rá szükség, hogy egyedül
találjanak itt minket. Diesterfeld úr csodálatra méltó figyelmet szentel
önnek, nem hagyná ki egy kis pletykálás lehetQségét, ha együtt látna
bennünket.
Ressdorf azonnal eleget tett a kérésének, és kisietett a szobából. A
nQ mosolyogva nézett utána, majd mélyet sóhajtott.
 Azt hiszem, öregszem! Ha egy nQ elkezd lemondani a saját
kívánságairól más boldogsága érdekében, az bizony intQ jel. Vagy
esetleg van bennem elég erQ, hogy önzetlen legyek, önzetlen, akár egy
anya?
Kellemes borzongás futott át rajta, majd kezét szorosan
összekulcsolta.
VIII.
A születésnapi ünnepély alkalmából Wollin nagyszámú
vendégseregnek nyitotta meg a kapuit. A meghívottak már kora
délután a kertben és a teraszon gyülekeztek, este pedig fényes bált
rendeztek.
Kurt Limbach ilyenkor mindig úgy ujjongott, akár egy kisfiú, és
valami Qsi, gyermekien ártatlan érzés kerítette a hatalmába. Itt volt ez a
gazdag ember, aki mindent megengedhetett magának, és a legkisebb
ajándéknak is örült, ha szeretettel választották ki neki.
Már kora reggel majd kiugrott a bQrébQl, amikor Marianne és Käthe
megajándékozta. A festménnyel körberohant az egész házban, a legjobb
helyet akarta neki megtalálni. Saját kezqleg verte be a szöget a falba,
amikor végre eldöntötte, hogy a dolgozószobájában akasztja fel.
Käthének még rengeteg tennivalója akadt, így reggeli után magára
hagyta a házaspárt. Marianne a díványon feküdt, férje mellette ült, és a
kezét simogatta.
 Kicsit sápadtnak látszol, kedvesem. Jól vagy?
Az asszony félig felemelkedett fektében, és hosszan, rejtélyesen
nézett a szemébe.
 Igen, jól vagyok, Kurt, csak egy kicsit fáradtnak érzem magam. Az
utóbbi néhány éjszaka nem sokat aludtam.
A férfi megijedt.
 És ezt csak most tudom meg? Nem ilyennek ismerlek. Nehogy
beteg legyél nekem!
Az asszony mosolygott, és úgy elpirult, mint egy szende kislány.
 Nem, nem, nyugodj meg! Talán az örömtQl nem tudtam aludni.
Valami nyomja a szívemet, Kurt, és pont ma akartam neked
elmondani, a születésnapodon. Meglepetésnek szántam.
A férfi várakozóan nézett rá.
 Marianne, drágám, szörnyen kíváncsivá teszel. Mondd gyorsan,
látom rajtad, hogy valami jó hírt akarsz velem közölni, és az utóbbi
idQben olyan szokatlanul kedves voltál hozzám. Tehát hadd halljam!
Az asszony kinyújtotta felé a kezét, a férfi fejét magához húzva
odaszorította égQ arcát. Hatalmas könnycseppek peregtek a szemébQl,
és ezt suttogta:
 Kurt, drága Kurt, egy év múlva, ha Isten is úgy akarja, nem
leszünk többé egyedül. Tavasszal kisbabánk születik.
A nagy, erQs férfi szinte megbénult az örömtQl. Hatalmas sóhaj
szakadt ki a mellkasából, miközben némán szorította magához
szépséges feleségét. Az asszony érezte, hogy a férje reszket, s ekkor
valami forró a kezére hullott. Egy könnycsepp volt.
 Drágám  suttogta megindultan.  Melyik asszony tudná nyugodt
lélekkel nézni, hogy a férje szemébQl könny pereg?
Limbach hirtelen felkapta. Ujjongó féktelenségét visszafogva,
szelíden, mint egy gyereket, körbevitte a szobában, csókjaival
becézgette, de még mindig egy hang nélkül. Végül óvatosan újra letette.
Ekkor végre feltörtek belQle a szavak.
 Marianne, drága Marianne, túl szqk most nekem ez a ház. Ekkora
boldogságot, szeretett hitvesem! Ki kell mennem a friss levegQre, ne
ijedj meg, ha egy kissé vad leszek, csak várj itt néhány percig,
visszajövök mindjárt.
Megcsókolta az asszonyt, és kirohant a szabadba. A pázsit közepén
megállt, és akkorát rikkantott, hogy még a szolgák is kíváncsian néztek
ki az ablakon. Käthe is elQjött a bálterembQl, ahol éppen
foglalatoskodott.
 Istenem, Kurt, mi történt? Miért ordibálsz ennyire?  kérdezte
félig nevetve, félig ijedten.
A férfi sógornQje felé fordította örömtQl ragyogó tekintetét.
 Tudod, nagyon boldog vagyok, hogy születésnapom van! 
kiáltotta neki.
A cselédek nevetve folytatták munkájukat, és Käthe is boldogan
kacagott fel.
 Kurt, ha nem lennél, téged ki kellene találni  mondta fejcsóválva.
A férfi nagy léptekkel odarohant hozzá, megfogta a vállát, és addig
forgatta körbe-körbe, míg a lány teljesen elvesztette az egyensúlyát.
 Könyörülj, kérlek! Elment az eszed?  nyögött fel.
Limbach mélyet sóhajtott, és boldogságtól sugárzó arccal nézett rá.
 Te lány! Van valami különleges kívánságod? Mondd csak el, máris
teljesítem.
 Nem nekem van a születésnapom.
 De nekem igen. És még milyen! Áruld el, mit szeretnél, ma az
egész világgal jót akarok tenni, s veled kezdem.
 Akkor légy olyan kedves, és engedj el! Még rengeteg dolgom van.
Kurt megcsókolta.
 Akkor fuss, kislány! És ha legközelebb Berlinbe utazom, elmegyek
egy ékszerészhez, és a legcsinosabb dolgot, amit ott találok, elhozom
neked. De most ne tarts fel tovább, vissza kell mennem a drága
feleségemhez.
 Nem én tartalak fel téged, hanem te engem, te bolond!
A férfi még egy nagyot kurjantott, és átrohant a teraszon, vissza a
hitveséhez.
 Így ni, egy kicsit levegQztem. Azt hittem, megfulladok az örömtQl.
Marianne elsírta magát. Férje boldogsága elárulta neki, mennyire
vágyott egy gyermekre. Kurt ijedten csókolta le a könnyeit. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • kskarol.keep.pl