Podstrony
|
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
ben? No de ez a kolostorba vonulás! Kész képtelenség. Csak férjhez tudná már adni& Máig sem értette, hogy születhetett gyermekük ilyen ke- véssé vonzó külsQvel. A hosszú orr, mely számos dán nemesi család, így a királyi család tagjain is megfigyelhetQ volt nem- zedékeken keresztül, Charlotte-ot sem kímélte. Szegény lány sokat szenvedett miatta. Charlotte visszament a szobájába és az ágyra vetette ma- gát. Tisztában volt azzal, hogy nem mondható szépnek. Még fiatal lány korában eljegyezték egy dániai nemes család fiával. A fiú viszont, miután elQször találkozott Charlotte-tal egy bá- lon, sqrq bocsánatkérések közepette fölbontotta az eljegyzést. Akkor azt hitte, hogy nem viseli el a szégyent, de idQvel meg- tanulta, hogyan kell együtt élni vele. A második dán udvarlóval tavaly karácsony körül találko- zott. Mivel mindig kevés férfi forgolódott körülötte, könnyq préda volt számára. Zavarát nagyszerqen palástolta egy-egy ragyogó mosollyal és könnyed csevegéssel. Így sikerült eltit- kolnia, milyen szerencsétlenül érzi magát. A fiatal nemes tapasztalt csábító volt. Könnyen lehántotta róla az erény páncélját, Charlotte pedig úszott a boldogságban. KésQbb megtudta, hogy a férfi nQs, és hogy Q gyermeket vár tQle. Azóta mindez jelentéktelenné vált. Bárcsak visszaforgathatná az idQt és újra karjába vehetné gyermekét. Ez a képtelen gondolat kiirthatatlanul motoszkált benne. Charlotte egyre vigasztalhatatlanabbá vált. Újra és újra eszébe jutott a gyermek, aki mit sem sejtve és elhagyottan feküdt az erdQben. Teltek a napok, és a kicsike hiába várt étel- re, emberi melegségre, soha nem részesült benne. Nem! Körbenézett a szobában, majd párnájába fúrta a fejét. Leg- alább elmondhatná valakinek! Legalább könnyíthetne a lelkén! Talán a papnak? Nem, az nem értené meg, csak elítélné azért, amit tett. Mindenki csak elítélné. És nem erre várt valójában? Hogy végre valaki térdre kényszerítse, megalázza és megüsse? De a gyerek! A gyereket már senki nem adhatja vissza! Volt még valami, ami nyomasztotta. A gyerek nem volt megkeresztelve, amikor kitette. És az ilyen csecsemQkbQl lesznek a& Mi volna, ha kimenne az erdQ- be és felolvasna& Nem! Képtelen lenne még egyszer odamenni! Talán a pap& De nem. Nincs bátorsága megkérni. Fél. Fél a látvány- tól, ami az erdQben vár rá. Milyen élete lehet még ezen a világon? ÉlQ halottnak érezte magát. Sol megunta az örökös rázkódást a kocsiban. És éhes is volt. Silje elQvette az elemózsiáskosarat és kihalászott belQle két szelet kalácsot. Az egyiket add a kocsisnak mondta a kislánynak Silje. Sol egybQl jobb kedvre derült. Nesze, egyél! tolta oda az egyik szeletet a férfinak. A kocsis jót mulatott és udvariasan megköszönte. Köszönöm szépen. Nincs kedved az ölembe ülni? Hát persze hogy volt. Sol szerette a férfiak társaságát. A majorban legszívesebben a szolgalegénnyel játszott. És most a kocsis. GretétQl kapott vastag téli ruháiban olyan volt a kislány, mint egy gömböc. Apró kezével boldogan szorongatta a kan- tárt. Néha oldalvást Siljére pillantott, kíváncsi volt, vajon az látja-e, milyen ügyes. Az útmenti táj vad volt és idegen. Amióta elhagyták a la- kott vidéket, sötét és meredek sziklafalak közt haladtak tovább. Járható út erre már nem vezetett, de a kocsis tudta, merre men- jen. Silje aggódva pillantott a maguk után hagyott keréknyom- okra. Még könnyen rájuk akadhatnak. Egy folyó mentén hajtottak tovább. A meredek sziklafalak útját állhatták a hóviharoknak, a kocsi és a lovak könnyedén megbirkóztak a vékony hóréteggel. Feljebb már nem lesz ilyen könnyq dolguk, ezt Silje is tudta. Nem sejtette, meddig tart még az út. Amerre csak a szem ellátott, vad, lakatlan vidék vette körül Qket. Szél süvített keresztül a hasadékon, melyet a folyó vájt a sziklafalba. A folyón furcsa alakú jégtorlaszok úsztak, eltqntek, majd távolabb kiemelkedtek a vízbQl. Néhol elállták a víz útját, a folyón kisebb vízeséseket kialakítva, amelyeken kétoldalt megfagyott az alázúduló víz. A völgy olyan keskeny volt, mintha Trondheim szqk sikátorain haladtak volna keresztül, kétoldalt magas házak között. De itt sehol egy ház, sehol egy emberi teremtmény. Csak a folyó rohant mellettük fenyegetQen, félelmet keltve. Silje ret- tegve, görcsösen szorította magához Dagot, amikor a kocsis egész közel hajtott a folyóhoz. Ez alkalommal nemcsak Silje, a lovak is megrémültek. Végre kiértek a szqk völgybQl egy tágas fennsíkra. A he- gyek már nem emelkedtek föléjük olyan félelmesen. De ott volt az újabb ellenség, a szél. Iszonyatos erQvel fújta arcukba a
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
zanotowane.pldoc.pisz.plpdf.pisz.plkskarol.keep.pl
|