image Strona poczÂątkowa       image Ecma 262       image balladyna_2       image chili600       image Zenczak 2       image Hobbit       

Podstrony

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

ben? No de ez a kolostorba vonulás! Kész képtelenség. Csak
férjhez tudná már adni&
Máig sem értette, hogy születhetett gyermekük ilyen ke-
véssé vonzó külsQvel. A hosszú orr, mely számos dán nemesi
család, így a királyi család tagjain is megfigyelhetQ volt nem-
zedékeken keresztül, Charlotte-ot sem kímélte. Szegény lány
sokat szenvedett miatta.
Charlotte visszament a szobájába és az ágyra vetette ma-
gát. Tisztában volt azzal, hogy nem mondható szépnek. Még
fiatal lány korában eljegyezték egy dániai nemes család fiával.
A fiú viszont, miután elQször találkozott Charlotte-tal egy bá-
lon, sqrq bocsánatkérések közepette fölbontotta az eljegyzést.
Akkor azt hitte, hogy nem viseli el a szégyent, de idQvel meg-
tanulta, hogyan kell együtt élni vele.
A második dán udvarlóval tavaly karácsony körül találko-
zott. Mivel mindig kevés férfi forgolódott körülötte, könnyq
préda volt számára. Zavarát nagyszerqen palástolta egy-egy
ragyogó mosollyal és könnyed csevegéssel. Így sikerült eltit-
kolnia, milyen szerencsétlenül érzi magát.
A fiatal nemes tapasztalt csábító volt. Könnyen lehántotta
róla az erény páncélját, Charlotte pedig úszott a boldogságban.
KésQbb megtudta, hogy a férfi nQs, és hogy Q gyermeket vár
tQle.
Azóta mindez jelentéktelenné vált.
Bárcsak visszaforgathatná az idQt és újra karjába vehetné
gyermekét. Ez a képtelen gondolat kiirthatatlanul motoszkált
benne. Charlotte egyre vigasztalhatatlanabbá vált. Újra és újra
eszébe jutott a gyermek, aki mit sem sejtve és elhagyottan
feküdt az erdQben. Teltek a napok, és a kicsike hiába várt étel-
re, emberi melegségre, soha nem részesült benne.
Nem!
Körbenézett a szobában, majd párnájába fúrta a fejét. Leg-
alább elmondhatná valakinek! Legalább könnyíthetne a lelkén!
Talán a papnak? Nem, az nem értené meg, csak elítélné
azért, amit tett. Mindenki csak elítélné.
És nem erre várt valójában? Hogy végre valaki térdre
kényszerítse, megalázza és megüsse?
De a gyerek! A gyereket már senki nem adhatja vissza!
Volt még valami, ami nyomasztotta.
A gyerek nem volt megkeresztelve, amikor kitette. És az
ilyen csecsemQkbQl lesznek a& Mi volna, ha kimenne az erdQ-
be és felolvasna&
Nem! Képtelen lenne még egyszer odamenni! Talán a
pap& De nem. Nincs bátorsága megkérni. Fél. Fél a látvány-
tól, ami az erdQben vár rá.
Milyen élete lehet még ezen a világon?
ÉlQ halottnak érezte magát.
Sol megunta az örökös rázkódást a kocsiban. És éhes is
volt. Silje elQvette az elemózsiáskosarat és kihalászott belQle
két szelet kalácsot.
 Az egyiket add a kocsisnak  mondta a kislánynak Silje.
Sol egybQl jobb kedvre derült.
 Nesze, egyél!  tolta oda az egyik szeletet a férfinak.
A kocsis jót mulatott és udvariasan megköszönte.
 Köszönöm szépen. Nincs kedved az ölembe ülni?
Hát persze hogy volt. Sol szerette a férfiak társaságát. A
majorban legszívesebben a szolgalegénnyel játszott. És most a
kocsis. GretétQl kapott vastag téli ruháiban olyan volt a kislány,
mint egy gömböc. Apró kezével boldogan szorongatta a kan-
tárt. Néha oldalvást Siljére pillantott, kíváncsi volt, vajon az
látja-e, milyen ügyes.
Az útmenti táj vad volt és idegen. Amióta elhagyták a la-
kott vidéket, sötét és meredek sziklafalak közt haladtak tovább.
Járható út erre már nem vezetett, de a kocsis tudta, merre men-
jen. Silje aggódva pillantott a maguk után hagyott keréknyom-
okra. Még könnyen rájuk akadhatnak.
Egy folyó mentén hajtottak tovább. A meredek sziklafalak
útját állhatták a hóviharoknak, a kocsi és a lovak könnyedén
megbirkóztak a vékony hóréteggel. Feljebb már nem lesz ilyen
könnyq dolguk, ezt Silje is tudta.
Nem sejtette, meddig tart még az út.
Amerre csak a szem ellátott, vad, lakatlan vidék vette körül
Qket. Szél süvített keresztül a hasadékon, melyet a folyó vájt a
sziklafalba. A folyón furcsa alakú jégtorlaszok úsztak, eltqntek,
majd távolabb kiemelkedtek a vízbQl. Néhol elállták a víz útját,
a folyón kisebb vízeséseket kialakítva, amelyeken kétoldalt
megfagyott az alázúduló víz. A völgy olyan keskeny volt,
mintha Trondheim szqk sikátorain haladtak volna keresztül,
kétoldalt magas házak között.
De itt sehol egy ház, sehol egy emberi teremtmény. Csak a
folyó rohant mellettük fenyegetQen, félelmet keltve. Silje ret-
tegve, görcsösen szorította magához Dagot, amikor a kocsis
egész közel hajtott a folyóhoz. Ez alkalommal nemcsak Silje, a
lovak is megrémültek.
Végre kiértek a szqk völgybQl egy tágas fennsíkra. A he-
gyek már nem emelkedtek föléjük olyan félelmesen. De ott volt
az újabb ellenség, a szél. Iszonyatos erQvel fújta arcukba a [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • kskarol.keep.pl